Издатель: Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Год выпуска: 1995
Количество страниц: 297
ISBN: 9631804755
Язык курса: Венгерский Учебник финского языка для начинающих на венгерском языке. A magyar és a finn nyelv rokon. Ezi a tényt már löbb sziz éve sejtették. Tudományos bizonyítása azonban nem egészen kétszáz éve torlénl meg, s mindössze sziz éve annak, hogy a tudományos közvélemény elfogadta: a niagyai nyelv a finnugor, tágabb értelemben az uráli nyelvcsalád tagja. A finn és a magyar a hnnugoi nyelvcsalád két szélső hajtását képviseli, emiatt a rokonság igen távoli. A rokonsági fok -a legjobban elterjedt és legjobban ismert indoeurópai nyelvcsalád nyelveihez hasonlítva - kb. olyan, mint az orosz és a spanyol kozott. Öt-hatezer évvel ezelőtt beszélték őseink az Urál vidékén azi a nyelvet, amelyből a mai rokon nyelvek hosszú fejlődés során kialakultak. Nem csoda tehát, ha a ma embere kétkedően csóválja a fejét, amikor finn rokona nyelvéből egy szót sem ért meg. „Nincs mihez kötni a szavakat" mondja , „nem hasonlít semmihez"1! Hiányoznak belőle pl. az ismert indoeurópai nyelveket egymáshoz kapcsoló „nemzetközi" szavak. Ahhoz meg túl tivoli a rokonság, hogy a magyarral közös vonásokat azonnal felíedezze az ember. Pedig ha a finnt nem kezeljük teljesen idegenként, s némileg tisztában vagyunk saját anyanyelvünk jellegével, szerkezetével is, a szerkezeti hasonlóságokai elég gyorsan észrevehetjük magunk is.
Ragokat, jeleket használnak a finnek is a nyelvtani viszonyok kifejezésére, tehát a szavakhoz hozzátoldva ezek segítségével tudják kifejezni pl. a határozói viszonyokat, nem pedig elöljárószókkal, mint az orosz vagy a francia, s azt is személyraggal fejezik ki, hogy ki végzi a cselekvést vagy kié valami, rum pedig személyes névmásokkal, mint az angol, a svéd vagy a német. A számos képző a szókincs gyarapítása nak egyik leghatékonyabb eszköze a finnben is.
Az, hogy végül is nem lehel megérteni a finnek beszédét, abból adódik, hogy az ősi szavak az évezredek során különböző fejlődési tendenciák jóvoltából más-más irányba fejlődtek, s így hangalakjuk ma már - néhány szói kivéve egyáltalán nem hasonlít egymásra. A kőkorszaki halász-vadász-gyíijtögerö életmód szókincse a többszöri kultúraváltás következtében, más-más idegen népek hatására, mindkét részről jelentősen kibővüli. A hétköznapi élet eseményeinek közlésekor azonban ma is legősibb szókincsünkre lámaszkodhatunk: ilyen szövegekben a szavak 70—80% is finnugor eredetű lehet! Ezek az Ősi szavak azonban ma már meghatározott szabályok szerint kuIönhömfJc egymástól, rokon voltuk bizonyításához hosszadalmas tudományos magyarázat szükséges. Tankönyvünk szótan részében külön megjelöljük vagy közöljük a rokonítható szavakat.
Год выпуска: 1995
Количество страниц: 297
ISBN: 9631804755
Язык курса: Венгерский Учебник финского языка для начинающих на венгерском языке. A magyar és a finn nyelv rokon. Ezi a tényt már löbb sziz éve sejtették. Tudományos bizonyítása azonban nem egészen kétszáz éve torlénl meg, s mindössze sziz éve annak, hogy a tudományos közvélemény elfogadta: a niagyai nyelv a finnugor, tágabb értelemben az uráli nyelvcsalád tagja. A finn és a magyar a hnnugoi nyelvcsalád két szélső hajtását képviseli, emiatt a rokonság igen távoli. A rokonsági fok -a legjobban elterjedt és legjobban ismert indoeurópai nyelvcsalád nyelveihez hasonlítva - kb. olyan, mint az orosz és a spanyol kozott. Öt-hatezer évvel ezelőtt beszélték őseink az Urál vidékén azi a nyelvet, amelyből a mai rokon nyelvek hosszú fejlődés során kialakultak. Nem csoda tehát, ha a ma embere kétkedően csóválja a fejét, amikor finn rokona nyelvéből egy szót sem ért meg. „Nincs mihez kötni a szavakat" mondja , „nem hasonlít semmihez"1! Hiányoznak belőle pl. az ismert indoeurópai nyelveket egymáshoz kapcsoló „nemzetközi" szavak. Ahhoz meg túl tivoli a rokonság, hogy a magyarral közös vonásokat azonnal felíedezze az ember. Pedig ha a finnt nem kezeljük teljesen idegenként, s némileg tisztában vagyunk saját anyanyelvünk jellegével, szerkezetével is, a szerkezeti hasonlóságokai elég gyorsan észrevehetjük magunk is.
Ragokat, jeleket használnak a finnek is a nyelvtani viszonyok kifejezésére, tehát a szavakhoz hozzátoldva ezek segítségével tudják kifejezni pl. a határozói viszonyokat, nem pedig elöljárószókkal, mint az orosz vagy a francia, s azt is személyraggal fejezik ki, hogy ki végzi a cselekvést vagy kié valami, rum pedig személyes névmásokkal, mint az angol, a svéd vagy a német. A számos képző a szókincs gyarapítása nak egyik leghatékonyabb eszköze a finnben is.
Az, hogy végül is nem lehel megérteni a finnek beszédét, abból adódik, hogy az ősi szavak az évezredek során különböző fejlődési tendenciák jóvoltából más-más irányba fejlődtek, s így hangalakjuk ma már - néhány szói kivéve egyáltalán nem hasonlít egymásra. A kőkorszaki halász-vadász-gyíijtögerö életmód szókincse a többszöri kultúraváltás következtében, más-más idegen népek hatására, mindkét részről jelentősen kibővüli. A hétköznapi élet eseményeinek közlésekor azonban ma is legősibb szókincsünkre lámaszkodhatunk: ilyen szövegekben a szavak 70—80% is finnugor eredetű lehet! Ezek az Ősi szavak azonban ma már meghatározott szabályok szerint kuIönhömfJc egymástól, rokon voltuk bizonyításához hosszadalmas tudományos magyarázat szükséges. Tankönyvünk szótan részében külön megjelöljük vagy közöljük a rokonítható szavakat.